Monor Környéki Strázsa Borrend
Ambrózi Pál nagymester
Székhely: 2200. Monor, Kossuth L. u. 65
tel: +36309647131
E.mail cim: str.bor.nm@gmail.com
 
2000. februárjában a Monori József Attila Gimnázáium és Szakközépiskola épületében 39 alapítótag megalapította Magyarország 25. borlovagrendjét. A borrend alapító tagjainak ünnepélyes avatására 2000. május 20-án a monori Református Nagytemplomban tartott istentisztelet keretében került sor.

Alapítás célja


Már a középkorban alakultak Európa országaiban borlovagrendek, amelyek a bor kultuszának, egy-egy borvidék hagyományainak ápolását tűzték ki célul, mindezt a lovagi erények gyakorlásával: hűséggel, odaadással és mértékletességgel. A Strázsa-Borrend is azzal a céllal alakult meg, hogy a tájegységünk borainak fajta-, eredet-, és hírnévvédelmével foglalkozzon, hogy e vidék italát széles körben megismertesse, népszerűsítse; és a szőlőművelés tradícióit ápolja. Ösztönözze a kultúrált borfogyasztást rendezvény sorozatok szervezésével, fejlessze pincefalunk idegenforgalmát, és hozza létre a Strázsa-hegyi borutat.
Ha a történelmi borvidékek évszázados hagyományaival nem is versenyezhetünk, az utóbbi évek borminőségének jelentős javulása, pincefalunk léte alapján a Borrend megfogalmazott tervei reményeink szerint mégis megvalósulhatnak.

A legenda

"Lapos hegy, Strázsa-hegy, Forrás-dűlő, Tete !
Monort híressé sok szőlődombja tette."

Ezek a szavak hangzanak el - immár évről évre - minden ősszel helységünk főterén, a régi hagyományokat felújító, egész településre megmozgató szüreti felvonuláson.

Nem véletlenül került Monor címerébe 1948-ban a hatalmas leveles, fürtös szőlőtő, és találhatók a jelenlegiben a halmok fölött pompázó, aranyozott, indás szőlőlevelek, és hasonló motívumokkal találkozhatunk Bénye címerében is.

A XV. század közepétől az egri káptalan tulajdonába került dombokon nagy ütemben kezdődött meg a szilfák irtása és a szőlőtelepítés. Azok a tövek olyan mély gyökeret eresztettek és olyan példát mutattak, hogy - a földesúri dézsma ellenére - egyre nagyobb területet foglaltak el.

A XVI. században Monor - Bénye - Gomba vidékén az egyre növekvő mértékű must vagy hordóadó is mutatta a szőlőművelés terjedését. Az ebből az időből előkerült szőlőmetsző kacorkés lelet is ezt igazolja. Ez az eszköz a vincelléreinknél a metszőolló elterjedéséig volt használatban. A két szín alatti úrvacsora vételéhez már monori bort használtak. Monort feldúlta a török, pusztították a császári hadak, de a visszatelepülők mindig újra a szőlőkaróba kapaszkodva áltak talpra.

A XVIII. század közepétől magszaporodtak a löszbe vájt nádfedeles, zsúptetős pincék és megélénkült az ottani élet, kialakul a monori pincefalu. A hóban is kitaposott ösvények kezdtek vezetni a pincékhez, jelezvén, hogy az ottani jó bor megér egy téli sétát. Borfogadásos farsangi kakasviadalokkal, a szüretre időzített első birkavágással, a szőlővenyige hamuja közt tartósított füstölt hússal alakultak ki az itteni szertartások.
300 éve már 106 monori család közül 90 rendelkezett 4-5 hektó bort adó szőlővel. 100 éve a Cserhát itteni lankáinak egyharmada - majd 400 kataszteri hold - volt a monori gazdák szőlőterülete, de birtokoltak szőlőterületet a Haleszban, Vasadon és például az Üllő meletti Löbön is.

Már akkor a nótárius, a főbíró és a földesúr tiszttartója minősítették a bort, nem engedvén rossz minőségűt mérni a Fő utca kocsmájában. A bognár borszállító kocsikat készített, a felesleget már Pestre szállították.

Ma 964 borospince található a monori pincefaluban, átlag 10-15 (de néhol 100-200) hektóliter borral és ma már a pesti polgárok zarándokolnak ide. A század elején például - többek között - a híres adomázó Göre Gábor, napjainkban pedig országunk legnevesebb személyiségei és a külföldiek is.

Páratlan pincefalunkban - az évenkénti rendszeres borversenyeknek köszönhetően - egyre jobb minőségű kékfrankos, zweigelt, rajnai rizling és egyéb bor csordul a mind büszkébben megnyitott csapokból.

Valamikor "gyüttment"-nek titulálta a népnyelv az itteni szőlőtlen lakost. Igazán tőzsgyökeres monorinak ma is az vallja magát, aki saját borával kínálhatja meg az idelátogató vendéget.

A szőlőhegyet védő Szent Orbán szoborhoz minden tavasszal kivándorolnak a gazdák, de a termést rajta kívül ma már a Hegyközség és a mezőőr is óvja vigyázza. "A Strázsa Monornak a legnagyobb büszkesége, Tájékának legeslegszebbik éke" - írja a költő.

A Strázsa-hegy arról kapta a nevét, hogy a török támadások idején az ide állított strázsák oltalmazták a lakosok nyugalmát. Veszély esetén pedig az itteni pincék rejtették - monden időben - a védteleneket.

A Monor Környéki Strázsa Borrend is így szeretne őrködni, strázsálni e táj borainak minőségén és még jobbá tételén, hogy bárki megkóstolja e vidék italát, bizton állíthassa:

"Itt e halmon terem a fölséges bor !"