Európa országaiban már a középkorban alakultak bor(lovag)rendeknek nevezett társaságok, melyek a bor kultuszának, egy-egy borvidék hagyományainak ápolását tűzték ki célul, mindezt a lovagi erények gyakorlásával: hűséggel, odaadással, becsületességgel, udvariassággal és mértékletességgel. A bor, bár élvezeti cikk, azonban már ekkor is jóval több ennél, már ekkor is egészséges, egészségvédő italnak, gyógyszernek és tápláléknak számított a számos betegséget okozó és terjesztő vízzel szemben. Ez áll hátterében annak, hogy a középkor végén Nyugat-Európa borvidékein ezen egészséges ital kultuszát kialakították a Bacchus-társaságok. E társaságok egy-egy táj borainak, vagy egy-egy borfajtának a híveit tömörítették egyesületekbe. Szigorú szabályok szerint működtek, szervezeti felépítésük az egykori lovagrendekét követték. Külsőségeikben is (a középkori divat szerinti öltözék, a felvétel ünnepélyessége, szertartása, a lovagi eskü, a próbatétel) a lovagrendeket követték. A Bacchus-társaságok elsőként Franciaországban alakultak meg. A borbaráti borlovagrendek az erények közül természetszerűleg hirdették a hűséget a barátságban és a választott borfajtában egyaránt.
A Bacchusi Borrendek Nemzetközi Szövetsége, az FICB (Fédération Internationale des Confréries Bachiques) 1964. június 6-án alakult meg, székhelye Párizsban a Bormúzeumban van. Az alapítást a belga és a francia borlovagrendek kezdeményezték.
A borrend alapítási szándék a II. világháborút követően az életszínvonalában már újra stabilizálódott európai polgárság élni akarását, pozitív életérzését és talán a háborús emlékek elfelejteni vágyását is tükrözte. A bor szeretete, tisztelete az élet minőségének már azon régiójában található ekkor, amikor a gasztronómiai élmény az emberi kultúra részévé válik.
A két kezdeményező ország borrendjeit egyre többen követték. Magyarország 1978-ban csatlakozott az FICB-hez.
Az FICB céljai:
- jobban meg- és elismertetni a világ borvidékeit és azok borait,
- megértetni a fogyasztókkal, hogy a bor nemes ital, egészséges és természetes, amely a legrégibb idők óta igazolja létét,
- segíteni és fejleszteni a borrendek egymás közötti kisugárzását és ezáltal visszaadni a „Rendek” és „Lovagok” kifejezések nemes értelmét, mint ahogy a régiek szövetkeztek,.
Minden borrendet eskütétele arra kötelez, hogy
- minden körülmények között a szőlőt és a bort szolgálja,
- megtisztelje a hozzá hasonlókat,
- bátorítsa az erényt és akadályozza a bűnöket,
- harcoljon a gonosz ellen és segítse a gyengéket,
- magatartásával bizonyítsa, hogy a szőlő- és borcivilizáció, kultúra létezik.
Az FICB éves kongresszusa a bor népszerűsítését szolgálja, felfedezi az egyes országok borvidékeit, kóstolót tart a világ boraiból, munkatalálkozó, melynek témáit a szervezők határozzák meg, azonban az egészség minden alkalommal a középpontban áll.
Magyarországon a Nyugat-Európai példák alapján 1976-ban alakult meg az első borrend PAX CORPORIS – A TEST BÉKÉJE néven. Ennek igen érdekes a története: francia idegenforgalmi szakemberek Magyarországon járva és jó borokat kóstolgatva vetették fel, hogy ahol ilyen jó borok teremnek, miért nem alakulnak borrendek?
Az első borrend megalakulását néhány rövidesen követte.
A Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége 1988 november 16-án, Budapesten alakult meg, az akkor már működő 13 borrend egyhangú akaratából. Alapvető céljait és tevékenységét az Alapszabály fogalmazza meg, az itt nem szereplő kérdések az Etikai Kódexben és a Borrendi regulákban kerültek meghatározásra.
- a minőségi szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos, táji-, fajta eredet és hírvédelem támogatása.
- a kulturált és minőségi borfogyasztás elősegítése.
-, rendezvények szervezése, a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos hagyományok ápolása, bormarketing tevékenység.
- a magyar nemzeti idegenforgalom, a borturizmus lehetőségeinek kibővítése a magyarországi szőlő- és borkultúra megismertetése utján.
Egy-egy borrend kialakulásának, létrejöttének alapfeltétele mindig a bor és egymás tiszteletén alapuló, összetartó közösség. A borrendek alapvető célja egy-egy borvidék, termőhely, vagy attól függetlenül általában a magyar bor hírnevének, minőségének védelme, emelése. Mintegy összekötik a szőlőtermesztést és a borászatot a táj kultúrájával, múltjával, hagyományaival és a bort fogyasztóval. A kultúrált borfogyasztás zászlóvivői, elkötelezettjei, nagykövetei. Tagjai a borlovagok igényességükkel, jó értelemben vett kérlelhetetlen szigorúságukkal, tekintélyükkel nagyban hozzájárulnak az általuk képviselt vidék borainak minőségvédelméhez, hírnevének elmélyítéséhez. Kevés szakma mondhatja el magáról, hogy egy ilyen múlttal, hagyományokkal, külsőségekkel működő szervezet áll mögötte, küzd érte a civil társadalom részéről, ahol szinte minden foglalkozás képviselve van, magas képzettségű és műveltségű tagokkal.
A borrendek régen és többségében ma is szőlő- és bortermelőkből, gazdákból álltak össze, tömörültek borrendi klubokba, társaságokba, majd egyesületekbe. Megalakulásukat gazdasági érdekek is motiválják, a minőségvédelem, a technológia fejlődése, a borrend nyújtotta reklám és marketing lehetőségek kihasználása révén az értékesítés, a forgalom növelése érdekében.
A borrendek önként vállalt céljaik megvalósulásáért minden lehetőséget megragadnak. Baráti társaságot, összetartó közösséget alkotva elsősorban működési körzetükben próbálják céljaikat megvalósítani. Saját belső életük, ceremóniájuk, és nem utolsó sorban külső megjelenésük felhasználása mellett előadásokat, borbemutatókat tartanak, kiállításokon, borversenyeken, fesztiválokon vesznek részt, szervezik azokat. A borrendek által szervezett nyilvános, színpompás felvonulások, avatási ceremóniák, ünnepi rendezvények több ezer, néha több tízezer néző előtt zajlanak. Hasonlóan látványosak az évente más-más országban szervezett nemzetközi kongresszusok programsorozatai is.
Ezt követően a 80-as években borvidékek szerinti területi megosztásban, a legnagyobb állami (pincegazdasági) vállalatoknál és néhány szövetkezeten belül, azok szerves részeként és természetesen anyagi támogatásával alakultak borrendek. 1988-ban, már 13 borrend működött hazánkban, ezek alakították meg a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségét. 1989-90-ben a nagy állami borászati vállalatok nehéz gazdasági helyzetbe kerültek, a régi rendszer és a KGST összeomlását követően, s emiatt piacaik jelentős részének elvesztése miatt. Mindez, majd az ennek eredményeképpen bekövetkezett privatizáció természetesen az általuk támogatott borrendeket is érintette, azonban ezek a borrendek az átmeneti anyagi nehézségeket „túlélve”, megújulva, szerencsére ma is aktívan működnek. A 90-es évek elejétől a szakmához kötődve, de már civil kezdeményezésre klubok, bortársaságok alakultak és alakulnak. Ezekben a borrendekben, egyesületekben már a szakemberek mellett a legkülönbözőbb foglalkozású és érdeklődésű, a szőlőtermesztést, a borászatot és a bort szerető és tisztelő „polgárok” is tevékenykednek. Tagjaik között találhatók a legismertebb szőlő- és bortermelők, szinte valamennyi szakmai szervezet prominens vezetői (pl. a szakoktatás, HNT, Borakadémia), vállalkozók, tanárok, politikusok, sportolók, az egyházak képviselői, művészek, újságírók, a helyi önkormányzatok vezetői stb., tehát a helyi társadalom szinte minden rétege képviselve van. A borrendek önállóan alakulnak, önálló, cégbíróságon bejegyzett társadalmi szervezetekként, egyesületekként tevékenykednek. Amennyiben kérik felvételüket a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségébe és megfelelnek az Alapszabályban, az Etikai Kódexben és a Borrendi Regulákban megfogalmazott feltételeknek, a szövetség Nagytanácsa (közgyűlés) a jelölt borrend bemutatkozását követően, többségi szavazással dönt a felvételről. A szövetségnek jelenleg 44 rendes tagja van, továbbá 5 társult tagja, amelyek (3 szlovák és 2 szerb) határon túli magyar borrendek, de további számos borrend és borbarát egyesület működik az országban és várja a szövetségbe történő felvételét.
A szövetség koordinálja a borrendek tevékenységét, közös országos rendezvényeket szervez, az egész szakmát érintő kérdésekben egyeztetett, közös álláspontot képvisel.
Minden borrend sajátos díszes öltözékkel, lánccal, emblémával, címerrel és zászlóval rendelkezik. Külsőségeikben a középkori lovagrendi hagyományokra támaszkodnak, legendájukat, ceremóniájukat az általuk lépviselt borvidék, térség történelmi kulturális szokásai, néprajzi és szakmai hagyományai, múltja alapján alakítják ki. Nevük utalhat a terület, helység, város régi nevére (pl. Alisca, Vinum Agriense Borrend), a tájegység nevére (pl. Somlói Borrend, Villányi Borrend, Keceli Borrend.), egy-egy tárgyi emlékre (Da Bibere Zalai Borlovagrend egy kelta korsó felirat után), egy neves szakemberre (pl. Törley Pezsgőrend, Dom Perignon Pezsgőrend), történelmi személyiségre (pl. Noé-hegy Szent István Borrend, István Nádor Borlovagrend, Lórántffy Zsuzsanna Borrend, Gróf Vécsey Károly Borlovagrend) a szőlő-borkultúrához kapcsolódó szentekre (pl. Szent Orbán Borrend, Szent Vince Borrend, Szent Márton Borrend, Brindisi Szent Lőrinc Borrend, Szent Donát Borrend, Szent László Borlovagrend) Díszes öltözetüket, kellékeiket is ehhez kapcsolódva tervezik meg és készítik el.
Legendájuk mindig az adott borvidékhez, helyhez kötődő történet, anekdota, melyhez kapcsolódóan alakítják ki a próbatételt.
Maguk határozzák meg működési rendjüket, ünnepeiket, avatási ceremóniájuk rituáléját és zászlós borukat. A zászlós bor a tájegység legjellegzetesebb, leghíresebb és legjobbnak ítélt bora. Lehet egy állandó borfajta, vagy cuvée, lehet az éves házi borversenyen kiválasztott bor(borok), a legfontosabb, hogy kiváló minőségű, a borrendet és a borvidéket méltó módon reprezentáló bor legyen. A zászlósbor általában egyedi palackban, speciális kiszerelésben, a borrendre utaló címkével ellátva készülő különlegesség, mely általában nem kerül forgalomba.
A borrendek saját szabályzatuk alapján, ünnepi ceremónia keretében avatnak új tagokat, rendes és tiszteletbeli tagokat. Ezt természetesen megelőzi egy sikeres próbatétel. Alapfeltétel a bor szeretete és tisztelete és az, hogy a jelölt méltó legyen a borrendi tagságra. A próbatétel során a jelöltnek valamilyen a borhoz, borvidékhez kapcsolódó gyakorlati feladatot (pl. lopózás, borospalack szabályszerű kinyitása, zászlósbor kiválasztása több fajta közül és elfogyasztása, szőlőtermesztéssel, borászattal kapcsolatos tárgyi eszköz kiválasztása, felismerése, palack dugózása) kell végrehajtani. Néhány borrend avatási ceremóniájában a szakmához, tájegységhez kapcsolódó elméleti kérdés is társul. A sikeres próbatétel után a borrendre és annak zászlójára, zászlós borára történő eskütétel következik és az aláírás a borrend nagykönyvében, Majd a nagymester a borrend jelképét jelentő eszközzel (pl. lopó, kard, szőlészeti, borászati eszköz, díszbot, szablya, bárd stb.) az új tagot a rend tagjává avatja. Az új tagot általában a rend névre szóló címkével ellátott zászlósborával, díszes oklevéllel és a rend díszláncával ajándékozzák meg és elvárják, hogy esküjéhez híven képviselje a borrendet, annak zászlósborát és részt vegyen a borrend életében.
Eddig kiadott 2 Borrendi albumunkban természetesen lehetőséget biztosítottunk borrendjeinknek, hogy a ezt a rendkívül változatos, de mégis egységes, színes borrendi világot bemutassák.
A magyar borrendi mozgalom 35 éves története egy nagyszerű, változatos korszak volt, melynek során többször megújult, kényszerűen alkalmazkodva a gazdasági (és politikai) változásokhoz, a magyar szőlő és bortermelést érintő jelentős változásokhoz. A rendszerváltozást követően egyik zászlóvivője volt a „borrendszer váltásnak”, a szőlő- és bortermelő ágazattal párhuzamosan ugrásszerű változásokon, fejlődésen ment keresztül. Ez napjainkban is tart, bizonyítva a borrendek létjogosultságát, azt az igényt a civil társadalom részéről, hogy a bornak, ennek a csodálatos italnak a szeretete, összetartó ereje révén egyre újabb borbaráti társaságok, borrendek alakuljanak. A szövetség örömmel állt és áll a jövőben is a mozgalom élén és segíti a borrendeket nemes céljaik eléréséhez. Meggyőződésem, hogy a borrendek a közösségi szellemnek és a kölcsönös tiszteletnek köszönhetően rendelkeznek azzal a szükséges dinamizmussal, erővel, amellyel megtartják és tovább erősítik szerepüket a magyar szőlő- és bortermelő „társadalomban”, növelik vonzerejüket mindazok körében, aki vonzódnak a borhoz, ehhez az ősi italhoz.
Végezetül néhány gondolat az Etikai Kódexünkből, mely egyúttal a magyar borrendek hitvallása is:
Őfensége, a Bor lovagja vagyok, hiszek abban, hogy a Bor az élet igenlése, az egészség egyik forrása, a legősibb és legnemesebb ital, amelyet az emberiség ismer, ezért mély tisztelettel adózom előtte.
Vallom és hirdetem, hogy a borban öröm, barátság, dal és boldogság van.
