Jakab Róbert borrendi társunk nekrológja
Ősz van, sárgulnak, majd lehullanak a falevelek. Az ősz - részére még is más, fájóbb, szívbemarkolóbb, mintaz előző esztendők –számukra is csak melankóliát hordozó-októberei. Ennek az ősznek októberében a könyörtelen, amindnyájunkat fenyegető és elöbb utóbb megtaláló halál is„aratott.” Tragikus hirtelenséggel elragadta a természetszinpompába öltözésének ellenére is az elmúlásra, a természet-és benne az ember- halandóságára, idejének végességére int,figyelmeztet, emlékeztet bennünket és így van ez mindenesztendőben mióta világ a világ. Ez az ősz egy szűkebb család,de tágabb értelemben egy nagyobb család –nevezetesen a MóriBrindisi Szent Lőrinc Borrendkörünkből 47 évesen Jakab Róbertbarátunkat, borrendi társunkat. A halál, a búcsúzás kényszeremindíg fájó, szívbemarkoló és az elviselhetőség határátsúroló tragédia, de sokszorosan az, ha valakit élete delén,erejének teljében rabol el közülünk, itthagyva két gyermekét,feleségét és borrendi barátait.
Megnézem
