Pannon Császári és Királyi Borlovagrend

Nagymester neve: Kriegler Ferenc

Borrend címe: 8330 Sümeg, Báróházi u.11.

email: pannoncskborrendsumeg@gmail.com

A Sümegi hegy oldalán termelt szőlők borát népszerűsítő borrend a Balatonfelvidék vulkanikus talajának jellegzetes izvilágát hordozó borok, főleg Olaszrizling kiváló minőségét van hivatva hirdetni.

Borrend neve: Pannon Császári és Királyi Borlovagrend

Székhelye: Sümeg Báróházi u. 11.

Alakulás dátuma: 1999 dec. 02.

Nagymester neve: Krigler Ferenc

Zászlósbor: Évente változik, jelenleg Olaszrizling

Telefon: 30/9394717

E-mail: kriglerkft@t-online.hu

Alapitók: Éri László

+ Holczer Ferenc

+ Holczer György

+ Holczer Lajos

+ Prof. Fehér János

Judi József

Páli Gyula

Pupos Géza

Szabó Gábor

Sára Sándor

Szeremlei Huba

Szili Imre

Dr. Tóth Sándor

Tóth Tamás

Borrend célja:

Nevünk választásával a Pannon táj dicső uralkodói előtt tisztelgünk. Tagjaink többsége a várvidéket/ Burgenlandot/ és Szlovéniát is magába foglaló történelmi Pannónia területén él, több borvidéket átölelve központunk Sümeg. Borászati múltunkat a veszprémi Katolikus Püspökség Füredtől- Lentiig terjedő több évszázados borászati hagyományai, majd a XVIII. században a Ramesetter és a Kisfaludyakhoz kapcsolható reformkori nemesi kör pincészetei, anekdótái jelentik.Fő feladatunknak a magyar bor hírnevének terjesztését határoztuk meg. Szakmai területen a kitűnő borok előállítása mellett a bormarketing javítását fontosnak tartjuk. Segítjük a területünkön működő borászatok munkáját. Látványos szüreti- borászati ünnepeken részt veszünk és magunk is szervezünk hasonló rendezvényeket. A városban évente megrendezésre kerülő Vadászat és Borászat témakörben történő bemutatón aktívan részt veszünk. Erre a Jakab napi rendezvényre meghívjuk a Régióban működő Borlovagrendek képviselőit. Rendszeresen részt veszünk a szlovéniai csentei-lendvai magyar közösség szőlő és borászati rendezvényein.

Avatási Ceremónia:

A Pannon vidék hegyeire és a hegyek lankáin termett csodás nedűre esküsznek a felvételre kerülő rend tagjai, hogy egyesületük szellemiségét, céljait és szabályait megtisztelő feladatnak tekintve ténykednek a magyar egyben a helyi borok népszerűsítéséért, kulturált fogyasztásért, a minőségi borok térhódításáért. Lovagtársaikkal együtt rendszeresen munkálkodnak a Pannon táj, a balatoni térség hírnevének terjesztéséért. Az eskü utolsó mondata is lényegre törő: „ Őseink istenei segéljenek”

Próbatétel:

A felvétel minden évben az avatási közgyűlésen történik a választmányi tagok egyhangú szavazata mellett . A nagymester köszöntője után a ceremóniamester felkéri a jelölteket a próbatételre a közgyűlés előtt. Két alapító tag mint ajánló ismerteti a felvételt kérő érdemeit. A jelöltnek el kell mondania, hogy a zászlósbor kóstolásakor mit érez, bizonyítva alkalmasságát. Ha a próbát kiállta és a választmány ezt elfogadta, a zászló és az avatómester előtt kezét egy párnán lévő pincekulcsra téve leteszi az esküt. Ezt követően a nagymester átadja az oklevelet a névre szóló medált és a zászlósbort.

Kékfestő kalandja Lipcsében

/ Idézet Ötvös Károly Balatoni utazás könyvéből./

„ Szokása volt a kékfestőnek Németországba kiutazni és idegen névvel és ismeretlen alakban a borívó embereket kihallgatni, kikémlelni: mit szólnak az ő borához? Becsülik-e annyira mint a magas árú, világhírű rajnai borokat. Szegény a magyar pedig gazdagok lehetnénk. Mit kellene tennünk, hogy jó borunkért adófizetővé tegyük a kerek földet. Bolondos kékfestő! Maga akarta megtenni nemzetünkért azt, amit királyoknak, kormányzóknak, törvényhozásunknak, nemzetgazdáinknak kellene egyesült erővel megcselekedni, de amit azok meg nem tesznek semmiképp. Egyik útjában beül lipcsei bizományosának bormérőjébe, s kér magyar bort. Nem ismernek rá. Kérdik tőle, miféle magyar bort? Amilyen van. De nekünk nincs más, csak Ramasetter – féle. Nohát adjanak olyant.

De bocsánatot kérünk, éppen nincs lerakaton, hanem szolgálunk rajnaival. Hozzanak hát rajnait. Hoznak. Megízleli egyiket is, másikat is. Odahívatja a gazdát. Hallja kelmed, bormérő uram, ez a bor nem rajnai. Miért ne volna rajnai. Hol teremne ilyen bor másutt? Ez a bor magyar bor. Ez Ramasetter bora. A német kissé gúnyosan néz a kékfestőre. Ön ezt jobban tudja mint én? Jobban tudom.

Mert én vagyok az a Ramasetter, én küldöm ide ezt a bort. A német jó ember és okos ember. Nyomban leül a kékfestő mellé. Kezét nyújtja, mosolyog. / Agyba főbe dicséri a kékfestő borát, majd ajánlatot tesz, hogy tízszer annyit ad érte, ha megegyeznek. Eszerint egy rajnai pincemestert küldene a kékfestőhöz, ő készítené a bort, amit rajnai címkével árusítana persze jóval drágábban.

A kékfestőt elönti a méreg e csalárdság hallatán, hogy be akarja csapni saját német közönségét. Aztán mégis pertut ajánl, jól beisznak, de csak azért vallja meg a kékfestő, hogy kedvére leszidhassa a bormérőt/ „ .. a boraimat elveszem tőled. Az én boraim magyar borok, a magyar bor nevét pedig nem adom se százezer forintért se egész országodért…!”/ Ezután sosem látták többé egymást. A kékfestő elment a Rajna mellékére, hohy kipuhatolja, kinek van ott a leghíresebb bora? Metternich hercegnek. Ki ad legnagyobb fizetséget pincemesterének? Megint csak Metternich herceg.-Hogy hívják azt a pincemestert vagy üzletkötőt?- Hladny Jánosnak”