Szent Márton Borrend

Daragó Károly nagymester

Székhely: 3412 Bogács, Alkotmány u. 9.

E-mail: karoly_darago@msn.com

Bogács egy igazi gyöngyszema Bükk alján, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál, Mezőkövesdtől 10,Egertől 18 km-re. A természet bőkezűen osztogatja kincseit ezen a vidéken,hiszen a föld mélyéből feltörő 72 C-os gyógyvíz, a napsütötte domboldalakon termeltkiváló szőlők, és a belőlük készített - páratlan klímájú borospincékben érlelttüzes borok évről évre csalogatják ide a pihenni, kikapcsolódni vágyókat. ABükk-hegység remek kirándulóhelyekkel, gyönyörű panorámával várja a turistákat,a bogácsi emberek pedig vendégszeretetükkel, ízletes házi készítésű helyitermékeikkel kedveskednek az ide látogatóknak.

Miért érdemes idejönni?Mindent megtalál a kedves érdeklődő a www.bogacs.huoldalon

Borrend, borlegenda

Az életmentő bogácsi bor legendája:

Az Úr 1552. esztendejében járunk. Mint tarlónvégigszaladó futótűz, olyan szélész gyorsasággal terjedt el a hír szerteBükkalján, hogy Szolnok várát bevette a török, s ez a kétszázezer fős fergetegelindult Eger ostromára.

Az egri vártól 16 kilométerre fekvő Bogácson a hírhallatán – főleg az asszonynép körében – támadt nagy riadalom. Rémségesebbnélrémségesebb történetek keltek szárnyra a törökök kegyetlenségeiről. A férfiak –élükön Barna vitézzel – persze inkább a várból hírt hozó katonák szavárafigyeltek. Megtudták, hogy Dobó hívó szavára a király, a vármegyék nemigenakarnak katonát küldeni. – Bajban van a kapitány - beszélték esténként a Délőnlévő pincesoron jóféle, Kőkőtőn termett olaszrizling bor kortyolgatása közben.S egyre inkább megérlelődött bennük az elhatározás: segíteniük kell Dobónak.

Össze is szervezkedett 30 bogácsi fiatal, jókötésűparasztgyerekek, hogy jelentkeznek Egerbe katonának. Az indulás előtti napestéjén Barna vitéz vezetésével – aki korábban három évet szolgált Ferdinándkirály seregében – valamennyien összegyűltek a Jács – völgyben, a Máriafánál. Esok száz éves tölgyfa körüli tisztáson rendezte ünnepeit, mulatságait időtlenidők óta a falu népe.

Ezúttal is összejöttek a búcsúünnepre jó sokan. Nemcsak a hadba induló fiatalok voltak ott, eljöttek a szülők, a hozzátartozók stermészetesen a falu legszebb lányai is. Jó hangulatú bál kerekedett ott a sokszáz éves fa tövében, a föléjük sátorként boruló lombok alatt. Húzta a cigány atalpalávalót, fogyott a nemes olszrizling, jókedvre derítve minden résztvevőt.Perdült a lányok szoknyája, kurjongattak a legények, volt móka, kacagás. Barnavitéz legszebb virágszála volt a falunak, úgy tervezték, hogy még az évben,szüret után, a község búcsúnapján, Szent Márton ünnepén kelnek egybe az Úrszíne előtt.

Ámbár a török veszedelem keresztülhúzhatja aszámításukat. Ki tudja, meddig tart Eger ostroma s a védők hősiessége elégségeslesz-e a török ármádia ellen? Erre gondolt aggódva Borbála ezen az estén isBarna karjai között. Mintha érezte volna: ez a mostani vidámság csupán afélelem elpalástolására szolgál.

A falu felől hirtelen kétségbeesett kiáltozáshasított bele a hegedűmuzsikába.

- Emberek, emberek! Meneküljön mindenki, itt a töröka faluban, kiabálta két lélekszakadva érkező férfi a sötétben. Amikor odaértek,a fáklyák lángjainál ismerték csak fel, hogy ezek Kiss Albin és Szeberin János.Mindketten a Daruszögben, az alvégen laktak s a falu legjobb szőlősgazdái közétartoztak.

- Mi történt, Albin bátyám? Mondja gyorsan! – fogtameg a futástól elgyengült öregembert Barna vitéz.

Az csak lihegett, miként társa is. Arcukon a rémületült, szólni nehezen bírtak.

- Itt a török – nyögte ki végül Szeberin János. –Egy egész nagy lovascsapat. Mezőkövesd felől törtek ránk, váratlanul, mint avillámcsapás. A házakat feldúlják, szép lányokat is keresnek. Nagyszerencsétek, hogy ma rendeztétek ezt a táncmulatságot és itt van valamennyiszép lány és asszony. A faluban csak Terka ángyotokat találták, de ő már olyanvén és csúnya, hogy a töröknek sem kellett.

- És az emberek? Velük mi történt? Édesapám is ottvan a faluban? – kérdezte rémülten Borbála.

- Aki tud menekül, lányom – válaszolta Kiss Albin. –Szerintem jönnek ide. Csak hát itt sem biztonságos. Úgyhogy el kell innenmennünk gyorsan, fel a Kőkőtőre a szőlők közé! Ott a bányáknál megvédhetjükmagunkat meg az asszonyainkat is.

Mindenki egyetértett a javaslattal. A legényekbaltával gyorsan karvastagságú husángokat vágtak, hogy adott esetben legyenmivel védeniük magukat. A csapat, a faluból közben odaérkező menekülőkkel azerdőn át a Kőkőtőre vonult. Szépen művelt, tüzes bort termő rizlingültetvényekközött vezetett az útjuk fel a bányához.

Igaza lett az öreg Kiss Albinnak, a törökfelfedezte, hogy a falu népe kicsúszott kezei közül s bár bort, búzát, jószágotrekviráltak bőséggel, de Terka ángyóval mégsem állhatnak oda Ahmed pasa elé,aki megparancsolta, hogy szép magyar lányokat akar a háremébe.

A mintegy 50 fős török lovascsapat a noszvaji útmentén követte a menekülőket. Ám a Kőkőtőre vezető szekérút nem volt ínyére alovaknak, több lábát törte, úgyhogy a szpáhik kénytelenek voltak leszállni anyeregből s gyalog folytatták útjukat. A Kőkőtő tetején, ahol a hegy szintekölti a követ, a bogácsiak már várták őket. Valóságos kőgörgeteg zúdult atörökök nyakába. Volt riadalom, jajveszékelés. A török csapat pillanatok alattfelmérte, hogy helyzete reménytelen s jobban teszik, ha visszafordulnak smentik a rekvirált jószágot.

A bogácsiak látva a török menekülését,üdvrivalgásban törtek ki.

- No, erre innunk kell! – pödörte meg bajszát akerülő Császár apó, aki ott, fenn a hegyen, a kunyhója alatt saját kezűlegásott pincében is tartott kis tonnában jóféle olaszrizlinget.

Jólesett a bor mindenkinek ott a Kőkőtő tetején s aközben pirkadó hajnalon, ahogy letekintettek a Tisza irányába, egyikük meg isjegyezte: - Nincs ilyen szép szőlőhegye senkinek e kerek világon.

Az öregek hümmögve bólogattak. – Nem is szabad eztnekünk a török kezére adni – szólalt meg Daragó Vendel, az Egerbe készülőfiatalok egyike.

- Márpedig arra fel kell készülnünk emberek, hogy atörök visszajön – mondta Barna vitéz. – Fel kell adni a tervünket. Mi nemEgerben, mi itt harcolunk a török ellen!

A korábbi öröm tovaszállt. Mindenki rádöbbent, amostani siker csak részsiker. A török vissza fog jönni és sokkal nagyobberőkkel.

- Hogy akarsz harcolni a túlerő ellen, Barna? –kérdezte Szeberin János. – Mi ugyan kevesen vagyunk, az egész falu 500 léleköregestül, asszonyostul. Én is öreg vagyok már a haditudományokhoz.

- Ha erővel nem győzhetünk, meg kell magunkat védeniaz eszünkkel. - Válaszolta sejtelmes mosollyal Barna. – Most ide a Kőkőtőre,meg a zsérci tetőre és a Délőre őrszemeket állítunk. Még egyszer ilyenváratlanul nem törhetnek ránk azok a kutyafejűek.

- S ha jönnek mit csinálunk? – kérdezték innen is,onnan is.

- Mindennek eljön az ideje. Most csak arra kérekmindenkit, szedje össze a maradék motyóját, ruhát, élelmiszert, s mindenkilegyen készültségben. A férfiak csákányt, ásót, lapátot is készítsenek. Mostpedig menjünk haza, aludjuk ki magukat. Ma már nem jön vissza a török, deholnaptól várhatjuk.

Úgy is történt. Aznap békesség honolt Bogács felett,ám másnap hajnalban a Kőkőtőre állított őr, Hócza Ferkó, mint akit darázscsípett meg, rohant be a faluba.

- Jön a török, itt a török! – kiáltozta rémültenvégig a falun.

Bogács népe pillanatok alatt a piactéren volt. Azasszonyok, lányok batyuba, kosarakban pakolt élelemmel, vászonlepedőkbeösszefogott ruhaneműkkel, a férfiak szerszámokkal.

- Akkor induljunk! – adta ki a parancsot Barnavitéz.

- Hová, Barna?

- A Délőre. Megyünk a pincékbe!

- A pincékbe? Ott megtalál a török. Jaj, végünk van.Elvesztünk – az asszonynép jajveszékelésbe tört ki.

- Dehogy vesztünk el, asszonyok! A török, amikor ittjárt, éjszaka volt. Az a csapat Kövesd felől jött, az éjszaka folyamán csak aházakban jártak. A pincesort nem vették észre, mert a menekülő emberek nyomátkövették. Ők meg a Jács-völgybe jöttek a Máriafához.

- De majd fényes nappal észreveszik a pincéket ésott megtalálnak bennünket! – sírta el magát Barna vitéz szerelme, Borbála.

- Ne keseredj el galambom. Nem fogja a törökészrevenni a pincéket! – vigasztalta Barna.

- Napszúrást kaptál te gyerek! – rivallt rá Császárapó. – Már hogyne venné észre a török a pincéket. Mindegyiknek látni azajtaját.

- Most valójában látja bátyám – bólogatott Barnavitéz, mert éppen odaértek a pincékhez. – Csakhogy most bemegy ezekbe apincékbe a fehérnép és az öregek, mi meg valamennyi pince elejét leomlasztjuk,betemetjük. Eltűnik minden bejárat, a török csak fehér kőport talál mindenfelé.

- S velünk, férfiakkal mi lesz? – kérdezte DaragóVendel.

- Még ti sem tudjátok, hogy az én apám, Kis Bendegúzpincéjének van egy titkos bejárata, ott, abban a sűrű akácosban. Amikorvalamennyi pince elejét betemettük, mi ott ereszkedünk le a föld mélyébe.

Úgy is történ minden, ahogy Barna vitéz tervezte. Azasszonyok, az öregek bementek a pincébe, a férfiak pedig valamennyinek azelejét beomlasztották, majd pedig a titkos bejáraton ők is lementek a föld aláKis Bendegúz pincéjébe.

Amire a törökök, úgy 4-500 janicsár, szpáhi Bogácsraérkezett, a Délő oldalán nyoma sem volt a pincéknek. A törökök megdöbbenvelátták, a falu teljesen kiürült. Azaz, hogy mégsem. Egy valaki nem ment atöbbiekkel. Terka ángyót háza udvarán lelték, éppen babot fejtett. Mint máremlítettem, Terka ángyó annyira öreg és rút volt, hogy a töröknek mégmeggyilkolni sem volt kedve.

Persze azért az öregasszonyt vallatóra fogták.

- Áruld el te vén banya, hol vannak a többiek? –támadt rá egy Juszuf névre hallgató janicsár.

- Banya, a te nénikéd – nyelvelt vele Terka ángyó,mert 92 évesen nem fél már az ember senkitől. – Egyébként, ha a többieket megakarjátok keresni, menjetek utánuk Kisnánára. Mert hogy az egész falu odament,a kisnánai várkapitánytól kértek védelmet. Én viszont itt maradtam, mert én máritt akarok meghalni.

A törökök tanácstalanul összenéztek. Hittek is, megnem is az öregasszonynak.

- Én azt mondom, maradjunk itt és várjunk –javasolta Juszuf a többieknek. – Lehet, hogy csak itt a környező erdőben bújtakel. Azt javaslom, hogy bújjunk el mi is egy közeli erdőben. Most tegyünk úgy,mintha visszamennénk Eger alá, de az éj leple alatt visszajövünk abba azerdőbe, ahol két napja kővel megdobáltak.

A többieknek tetszett Juszuf terve. A csapatelindult Eger irányába, de Barna vitéz, aki előbújt a pincéből s az akácosbóllátta a török csapatmozgást, tudta, hogy mindez csel. Harcolt ő korábban elegeta török ellen. Ismerte minden fortélyukat. S valóban, éjjel teliholdnál jóllátta, hogyan lopóznak a török turbánok vissza a Kőkőtő alatti erdőbe.

A gond akkor kezdődött, amikor a török csapat mégkét hét múltával is az erdőben táborozott s úgy nézett ki, hogy eszük ágábansincs visszamenni Eger alá.

A hat pincében összezsúfolódott bogácsiak ugyanlevegőt kaptak a pincék rejtett szellőzőnyílásain át, ám az élelmük és főleg amagukkal hozott vizük vészesen fogyatkozott. Sőt ott a pince mélyén egyreinkább megposhadt a víz. Félő volt, hogy járvány tör ki. Barna vitéz látvaennek veszélyét, áttörte a pincék között lévő fél-egyméteres válaszfalakat,teljes összeköttetést teremtett a pincelabirintusban. Kiadta parancsba, hogyvizet csak gyerekek kaphatnak, de azt a vizet is olaszrizling borral kellélvezhetővé tenni. A felnőtteknek pedig kötelező volt a kondíció és a lelkinyugalom megőrzése érdekében naponta 3/4 liter olaszrizling bort meginni.

További két hét telt el így a föld alatt. Acsekélyke élelem és a hordókban bőséggel található olaszrizling tartotta azéleterőt a bogácsiakban.

Éppen a harmincadik rovást véste a pince falába KissAlbin, amikor a nap, mint nap a felszínre felmerészkedő Barna vitéz egy sebesenvágtató kisebb lovascsapat érkeztét látta. Törökök voltak azok is, Eger felőljöttek s egyenesen annál az erdőnél álltak meg, ahol a 4-500 fős török egységmár egy hónapja táborozott. Barna vitéz a távolság miatt természetesen nemhallhatta, nem tudta, mi történik bent az erdőben, ám egy jó óra múlva aztlátta, hogy az erdőből nemcsak az újonnan érkezettek, hanem az ott egy hónapjatáborozók is elindultak Eger felé. Jóval később tudták meg, már azután, hogy atörök elvonult Eger alól, hogy Ahmed pasa, megtudva, hogy Bogácson 500 katonalopja a napot már egy hónapja, azonnal Eger alá az ostromhoz rendelte őket.

Mindenesetre ezzel a bogácsiak megmenekültek a törökveszedelemtől, s ezt köszönhették Barna vitéz furfangjának és az életmentőolaszrizling bornak. Lett is olyan becse ennek a szőlőfajtának, hogy nemcsakBogácson, de egész Bükkalján elterjedt. A bogácsiak pedig az év Szent Mártonnapján megtartották Barna vitéz és Borbála lakodalmát. Fogyott a rizlingbőséggel, tüze kedvre sarkallt mindenkit. A krónikás tudni véli, hogy Barnavitéz és Bogácsi Borbála lagzijában még Terka ángyó is táncolt SzeberinJánossal, sőt, azt énekelte kezében egy rizlinges pohárral: bor, bor, bor, dejó a bogácsi bor.

Amikor tíz évvel később, 102 éves korában meghalt,végrendelete szerint a Kőkőtőn temették el és sírján – a régi öregek szerint –sokáig egy olaszrizling tőke díszlett.

Barna vitéz és Bogácsi Borbála utódai a későbbiszázadokban is őrizték, ápolták őseik örökségét, a szőlőt, legfőképpen azolaszrizling fajtát. Ma is éke e tájnak a vitis vinifera, s amikor poharunkbanolaszrizling csillog, s szánkban szétfut a semmi máshoz nem hasonlíthatófenséges keserűmandula íz, gondoljunk Barna vitézre, Bogácsi Borgálára, Terkaángyóra és a többiekre, akik megajándékozták a ma élőket is a „legnemesebbéletet mentő gyógyszerrel”, a borral.

Hajdu Imre

1996

A borrend nagytanácsa2012-ben:

DaragóKároly nagymester

Borvidék

A szőlőművelés kezdete:

A szőlőművelés kezdeteiről keveset tudunk. Egy 1313-banmegjelent oklevél említi először a szőlőt és sejteti, hogy a szőlőtermesztés ahelyi mezőgazdaság fontos ága. Az említett szőlőbirtokot a Pálos szerzeteseknekadományozta Ernyefi István, a diósgyőri vár akkori ura. 1503. február 11-énUlászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: „Miskolcon idegen bort nemárulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti.” Ekkor már nem csak aDiósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc melletti Szinva pataktól északrafekvő dombvonulatok a szőlőkultúra virágzó területei.< 1798-ban Pesten megjelent„Statistik des Königreichs” című gazdasági munkában érdekes megállapítástalálható: „A tokaji, soproni és a ruszti bor kereskedelméből származójövedelmet a miskolci megelőzi.” Ennek oka volt az is, hogy egyes Hegyaljaiszőlők mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelődtek és innen kerültekkülföldre. E hatalmas pincehálózat legöregebb pincéi még középkori eredetűek,de a hálózatuk a XVII-XVIII. századra fejlődött ki. A XVIII. században a főfajták Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Demjén és Fejér szőlő.Az 1828-asjobbágyösszeírásból tudjuk, hogy Borsod lakosságának szegényebb rétegei többekközött Miskolc szőlőiben kerestek munkát. Tibolddaróc a XIX. és a XX. századbanhíres pezsgőalap-bort termelő vidéknek számított. Erre Olaszrizlinget ésFurmintot használtak.A Bükkaljai borvidékfontosabb településein az utóbbi években nagy arányú pinceépítések kezdődtek,pl.: Bogácson, Cserépfaluban és Tibolddarócon. Az építkezésekkel úgy bővítik éskorszerűsítik a pincéket, hogy megfeleljenek a hatósági előírásoknak és anövekvő turizmus igényeinek is. Miskolcon a híres Avasi pincesorokkorszerűsítését és modernizálását tervezik. A borturizmus fejlesztése érdekébena borvidék szinte minden településén évenként ismétlődően szerveznek ésrendeznek borversenyeket, borünnepeket és fesztiválokat. Ezek idegenforgalmilátogatottsága évről - évre növekszik, így megerősítik a borászattal ésvendéglátással foglalkozó szakemberek fejlesztési törekvéseit.2002-ben tibolddaróciszékhellyel megalakult a Bükkaljai Borút Egyesület, amelynek jelenleg már 50tagja van. Szolgáltatásaikkal és tevékenységükkel azt a célt kívánják elérni,hogy a Bükkaljai borvidék felzárkózzon más élen járó borvidékekhez. >A Bükkaljai Borvidék 19településén 15 hegyközség működik, 1688 ha szőlőterülettel.. JelenlegTibolddarócon van egy 4000 hl-es feldolgozó – palackozó a Mezei Pincészetben. A kiváló adottságútermőhelyet a Bükk vonulata észak felől védi a hideg szelektől, s kedvezőmikroklíma alakul ki a déli, délnyugati lejtőkön. Riolittufán kialakult feketenyiroktalajok, barnaföldek és agyagbemosódásos erdőtalajok találhatók meg. Általában a kis pincékben oxidatív módon készítik a bort,de a fehér fajtáknál már a nagyobb pincészetek reduktív borokat, rose és barriqueborok is készítenek. Bükkalja borai hasonlóak az egriekhez, de valamivelmagasabb a savtartalmuk. A borok száraz és félszáraz minőségben készülnek, deaz újabb fajtákból (Zengő) félédes borok is megtalálhatók

Telepítésre ajánlott szőlőfajták:

Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Királyleányka, Leányka, Olasz rizling,Szürkebarát, Blauburger, Kékfrankos, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Dunagyöngye, Kadarka, Kékoportó, Merlot, Pinot noir, Zweigelt.

Nevezetességek

A fürdő területén hat gyógyvizes medence (36-38 °C, óriás jakuzzi, fedettmedence) kettő gyermekpancsoló (gyermekmedence 30 °C, vízijátszótér 34 °C) egyfeszített víztükrű úszómedence (26 °C) és a Jurta medence (30 °C) áll a vendégekrendelkezésére, továbbá egy EU szabványos játszótér.

Akénes gyógyvíz hatékonyan elősegíti a reuma, ízületi és mozgásszervibetegségek, légcsőhurut, nőgyógyászati, egyes gyomor-, epe- és májbetegségek,bőrbetegségek gyógyulását, valamint törések utókezelésénél alkalmazható. Afürdőhöz kapcsolódó szolgáltatások színvonalasak, a kispénzű vendégek számárais megfizethetők, ugyanis OEP támogatással is igénybe vehetők.

Bővebben >>